Londoni olimpiai győzelmének tízéves évfordulóján Pars Krisztián leszerepelt a
müncheni atlétikai Európa-bajnokságon. Huszonkét év után másodszor történt meg vele,
hogy a selejtezőben egyetlen érvényes kísérletet sem volt képes bemutatni.

Három lehetőséget packázott el, amit egy rutinos sportolónak nem lett volna szabad megtennie.
Elmondása szerint kötélen táncoltak az idegei, máskülönben a szurkolók segítségnek
szánt tapsolása sem akasztotta volna ki. Ennél is nagyobb gondot jelentett a számára,
hogy hiába próbált parancsot adni az izmainak, a háta beszült, a második forgás után
lecövekeltek a lábai, a teste nem engedelmeskedett.

Nem hallgatott az Öregre

Még a junior éveinek az elején járt Pars Krisztián, amikor egy tét nélküli hazai
versenyen azzal hozta ki a sodrából az edzőjét, nevezetesen Németh Pált, a nagytudású
„Dobópápát”, hogy sorozatban háromszor is kilépett a kalapácsvetőkörből, a rontások
jeléül így a neve mellé három „X” került a jegyzőkönyvbe.

„Tizennyolc éves sem lehettem, annyira éretlen kalapácsvető, hogy amit a dobókörben
műveltem, azt csak nagy összevisszaságnak lehetett nevezni. Annyi eszem így is
lehetett volna, hogy hallgatok az Öregre, és az első két hiba után négy helyett csak két
forgásból engedem el a kalapácsot, hogy ne találjam magamat újra a körön kívül.
Borzasztóan szerettem volna nagyot dobni, elragadott a hév, a figyelmetlenség vagy
inkább az önfejűségem miatt a harmadik kísérletem sem lett érvényes. A mesterem jól
lehordott, én meg megfogadtam, hogy ez volt az utolsó nagy semmim. Álmomban sem
gondoltam arra, hogy a huszonkét év elteltével cáfolok rá a fogadalmamra, ráadásul
éppen a müncheni Európa-bajnokságon. A pofon váratlanul ért, de ennek a kudarcnak
már az Eb előtt voltak figyelmeztető jelei.”

Pars nem maradt adós a magyarázattal, ami megerősítette azt a feltételezést, hogy
Münchenben leblokkolt, de azt is, hogy az indulatait sem tudta féken tartani,
máskülönben aligha mutogatott volna ingerülten a rácsodálkozó közönségnek.
„Minden rossz benne volt ebben a versenyemben, egyedüli jóként csak arról
számolhatok be, hogy erősnek éreztem magamat, fizikailag és technikailag késznek az
előttem álló feladatok megoldására. Ugyanazt viszont nem mondhattam el a
kiegyensúlyozott idegállapotomról. Kétségekben tartott a bizonytalanság, az a kérdés,hogy mehetek-e az Eb-re, vagy maradok itthon a csalódásommal, de próbáltam ezt
magamban tartani.”

Pars Krisztián az olimpiai dobogó tetején Fotó: AFP

Saját zsebből fizette az oslói versenye kiadásait

Élsportolói pályafutása alatt először fordult elő, és ez már az utolsó szalmaszálba
kapaszkodás jele volt, hogy az oslói nemzetközi versenyre a saját zsebébe nyúlva
utazott el, hogy ott megszerezze a hiányzó ranglista pontokat.

„Mentőövet dobtam magamnak, mert kifogytam a rendelkezésemre álló támogatási
forrásokból, de kellettek a pontok, és az a második hely, ami kihúzott a csávából.
Valójában az egész évem a stresszről szólt, attól kezdve, hogy nem októberben, hanem
az újabb sebészeti beavatkozás miatt csak januárban kezdhettem neki az alapozásnak.
Amúgy három térdműtét után nincs az a dobóatléta, aki feldobva és biztonságban érzi
magát, és úgy lép a dobókörbe, hogy nincsenek gátlásai” – folytatta az SzPress
Hírszolgálatnak nyilatkozó, valójában már veteránkorú szombathelyi kalapácsvető,
akinek az „oslói esetéhez” annyit mindenképpen hozzá kell tenni, hogy fizetést és
költségtérítéseket kap a DOBÓ SE költségvetéséből, emellett a hazai szövetség kiemelt
atlétikai programjának is a haszonélvezője.

Pars Krisztián Fotó: AFP

A hétkilós kalapács talánya

A müncheni befeszülés oka így tisztázódott, annak titkát viszont a tapasztalt versenyző
sem tudja megfejteni, hogy újabban miért akkor mond rendre csütörtököt a
dobótudománya, amikor a versenyeken használt 7, egészen pontosan 7.26 kilós
kalapácsot megragadva szeretne nagyot dobni. Ha nem is akkorát, mint az immár nyolc
éves 82.61 méteres egyéni csúcsa, de legalább egy erősnek mondható 75-76-métereset.
„A csoda tudja, hogy miért, de sem Németh Zsolt, az edzőm, sem jómagam nem jövünk
rá annak okára, hogy miért „szedi szét” a technikámat a versenysúlyos kalapács,
miközben könnyebbel, de nehezebbel is úgy bánok, ahogy az a nagykönyvben meg van
írva. Az Eb előtt például nyolckilóssal 69 méter fölé jutottam, amit úgy szoktunk
átszámolni, hogy akkor az eggyel könnyebbel ki kell jönnie a 75 méteres eredménynek
is. Amekkorával már a egy döntőt is meg lehet célozni. Jó lenne rájönni, hogy ez most
miért éppen nekem nem sikerül.”

Az pedig csak jövőre derül ki, hogy vajon még mindig jó-e az öreg a háznál, a 2023-ban
már a 41. életévét is betöltött Pars Krisztián, aki sok magyar atlétatársával együtt azt
reméli,, hogy a Vb budapesti versenyszínhelye és a hazai szurkolók bíztatása egyedi
lehetőséget biztosít a számára.

„A tervem már kész. Idén kilenc nap leforgása alatt a Magyar Nagydíj sorozat két
állomásán és a Szuper Liga döntőben felszabadultan szeretnék versenyezni, aztán
időben hozzákezdeni az alapozásnak, hogy a jövő évi téli bajnokságon 75 méteres
eredmény adhasson jó visszaigazolást. Aztán következhet az önbizalomerősítő 77
méteres dobás, amivel a budapesti VB-n döntőbe lehet kerülni. Futni, szökdelni, és nagy
súlyokat megmozgatni már most is tudok, de mindez kevésnek bizonyulhat, ha a
dobókörben elfogy a tudományom. Az edzőm szabad kezet adott nekem, így az én
feladatom a hétkilós kalapács rejtélyének megfejtése, amihez először a fejemben kell
rendet tennem” – mondta befejezésül Pars Krisztián, akinek a sportsérülései miatt már
annyi műtétje volt, hogy azok számát egyre nehezebben tudja összegezni.

Szalay Péter
SzPress Hírszolgálat