Szabadidejében gombát gyűjt, amolyan „továbbszolgáló” nyugdíjasként pedig fiatal tatabányai atlétáknak tart edzéseket Henyecz László, akinek az eddigi tanítványai közül tizennégyen huszonkilenc világversenyen állhattak rajthoz. Jókedélyű, jól kommunikáló ember, aki most leginkább a kimagaslóan tehetséges Rózsahegyi Bori felkészítésében leli az örömét. A korkülönbség Henyecz és az idei EYOF-győztes tatabányai távolugró között több mint fél évszázad, egészen pontosan 56 esztendő.
Tatabányai gyöngyszem
„Borit a szülei 2020 augusztusában ajánlották a figyelmembe, talán azért is, mert a nyolcvanas években olyan kiváló atlétákkal is dolgoztam, mint a magasugrásban jeleskedő Sterk Katalin és Társi Zoltán. Amikor először láttam futni és ugrani az akkor még csak 13 esztendős Borit, nagyot néztem és azt mondtam magamban, hogy na Henyecz, ennél nagyobb tehetséggel aligha áldhatott volna meg a sors, ez a lány atlétának született, belőle nagy bajnok lehet. Tetszett a koordinált mozgása, lerítt róla, hogy érzi a pályát, minden veleszületett adottsága megvan ahhoz, hogy felfelé ívelő pályára állíthassam. Kis idővel később arra is felfigyeltem, hogy ezt a céltudatos lányt nem kordában kell tartani, hanem megértetni vele a feladatok miértjét. Más szóval akkor tudunk igazán jól együttműködni, ha nem folyamatosan irányítom, hanem rávezetem a jó megoldásokra. Tetszett nekem az is, hogy van önálló véleménye, ha túl sokat magyaráztam, akkor az a válasz jött, hogy Laci bácsi nem kell fáradoznia, pontosan tudom, mi a dolgom” – így mutatta be az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Henyecz László hétfős csoportjának értékes gyöngyszemét, aki idén a besztercebányai Nyári Ifjúsági Olimpiai Játékokon (EYOF) aranyérmet nyert távolugrásban, ahogy az U16-os országos bajnokságon is.
Bori egyéni csúcsa 15 esztendősen 616 centméter távolban, amire azt mondja megfontoltan a mestere, hogy belőle lehet az első 7 méteren túlra jutó női távolugró. Ha nem vele, akkor az utódjával, mert előbb vagy utóbb az „igazi” nyugdíjasok életét szeretné élni. Ehhez annyit, hogy a magyar csúcsot 686 centiméterrel Vaszi Tünde tartja, immár 22 éve. Mozgalmas évtizedekre tekinthet vissza az Egri Tanárképző Főiskolán földrajz és testnevelés szakon végzett szakember, akinek az elismertségét bizonyítja, hogy egy ideig ő volt a Tatabánya Sportclub elnöke, társadalmi tisztsége mellett pedig 12 éven át a helyi Dózsa György általános iskola igazgatója és testnevelő tanára.
Fű alatt jött vissza
„Hatvan évesen nyugdíjba mentem, de már napokkal később rájöttem, hogy feladatok és a mindennapok nyüzsgése nélkül előbb vagy utóbb kibírhatatlan és céltalan ember leszek. „Fű alatt” kezdtem visszaszivárogni az atlétikai pályára, ahol nem csak atlétapalántákkal foglalkoztam, hanem olyan reményteljes versenyzőkkel, mint amilyen például a junior Eb-n magasugrásban negyedik helyezett Gerencsér Ádám. Nagyon hosszú utat jártam be, amíg két esztendővel ezelőtt Rózsahegyi Borival találkoztam. Bizony már negyvenhat éve, hogy Söjtör József, a magyar atlétika elismert alakja válaszút elé állított azzal a nekem szegezett kérdéssel, hogy na fiam, beéred a 751 centiméteres távolugró egyéni csúcsoddal, vagy leállsz és átveszed a klub ugró szakágának vezetését. Beálltam edzőnek, és bár csalódások is értek, ma azt mondhatom, hogy az a pálya, amit befutottam, nem a kudarcokról, hanem sokkal inkább a sikerekről szólt.” – hangsúlyozta Henyecz László, aki nem tagadja, hogy ő és az atlétika képtelenek elválni egymástól.
Bánata, de az öröme is, hogy a tatabányai atléták jó része 18 éves koruk elérése után búcsút mond a városnak, aminek az az egyszerű oka, hogy a településüknek nincs egyeteme, de még főiskolája sem.
„Nem állhatunk az útjukba, csak sok sikert kívánhatunk nekik, akár Nyíregyházán, Egerben, Budapesten, vagy Győrben folytatják a tanulmányaikat. Maradéktalan viszont az örömünk annak köszönhetőn, hogy ragyogó létesítmények állnak rendelkezésre, ugrócsarnok, futófolyosó, konditerem, nem utolsósorban pedig olyan korszerű atlétikai pálya, ami nemzetközi versenyek megrendezésére is alkalmas. Itt, a sportszállónkban lakik a nyergesújfalúi Rózsahegyi Bori, Tatabányán járja ki a gimnáziumot, ő a mi lányunk, akinek túlzás nélkül nagy jövőt jósolhatok” -mondta befejezésül Henyecz László, akinek valóban a gombagyűjtés lett a hobbija, olyannyira, hogy a szabadidejében, hol a Tatabánya könyéki erdőket járja, hol a Vértesben keresi fel a bevált „lelőhelyeket”, de olykor még a Zemplénbe is elmegy, ha jó „fogásra” van kilátás.
Szalay Péter
SzPress Hírszolgálat