A szabadtéri atlétikai világbajnokságok immár negyven éves történetének
különlegessége, hogy 2023-ban első alkalommal Budapest készülhet fel a rendezés
szerteágazó feladatainak ellátására, ám az is most először fordul elő, hogy a
versenyigazgatói tisztet egy nő tölti be.
Nagyné Petrik Éva egyszerre büszke és eltökélt is, szívósságát és bátorságát pedig az atlétaéveiből mentette át mostani szolgálattételének idejére.
A sportszakmában hozzá hasonlóan járatos férjére, valamint a 32 és 23 esztendős fiaira
ugyanúgy büszke versenyigazgatónőt jó érzéssel töltheti el, hogy életének nagy
szerepvállalása éppen arra az időszakra esik, amikor a Nemzetközi Atlétikai Szövetség
(WA), de más nagy sportszervezetek is a vezető testületeikben egyre több szerepet
adnak a nőknek, amit elvárható egyenjogúsításnak is lehetne nevezni.
„Sokkal inkább leszek büszke arra, ha a világbajnokság mind a kilenc
versenynapjának a végén elégedetten térhetünk nyugovóra, az augusztus 27-i
záróünnepség után pedig bebizonyosodik, hogy az ígéretünket megvalósítottuk, a
budapesti lett minden idők legjobb világbajnoksága– nyilatkozta az SzPress
Hírszolgálatnak Nagyné Petrik Éva, akire a tervezés időszakában nehezebbnél
nehezebb feladatok vártak. Ezek megoldásánál a tökéletesre kellett törekednie, hogy
azok megfeleljenek a WA előírásainak, a szabályoknak, a televíziós közvetítők
elvárásainak, eközben igazodva a helyszínek adottságaihoz.
A svájci órák pontosságával
„Szakmai berkekben azt szokták mondani, hogy a versenyek szíve és motorja az
időrend, aminek óraműként kell működnie, svájci órák pontosságával. Nekem, mint
magyarnak, arról sem volt szabad megfeledkeznem, hogy – természetesen pártatlanul és
a nemzetközi szövetség képviselőivel folyamatosan egyeztetve – a hazai érdekek
előtérbe kerüljenek. Annak a követelménynek is meg kellett felelni a tervezésnél, hogy
a világbajnokság több számban is éremesélyes nagyságainak legyen lehetőségük
duplázni. Mindenkinek nem járhattunk a kedvében, de olyan nagyágyúknak, mint
amilyen például a közép- és hosszútávfutó csillag norvég Jakob Ingebrigtsen, feltétlenül
kedvez a budapesti világbajnokság sok munkával és egyeztetéssel kimunkált
menetrendje.”
A nagy ötlet olykor kipattan a várost, a lehetőségeket és az akadályokat egyaránt jól
ismerő tervező fejéből, máskor viszont pályarajzok tucatjával végeznek a
szemeteskosárban, amíg az ideális megszületik.
Jól futható pálya
„Nem titok, nekem legalább negyedszáz kísérletre volt szükségem, hogy rátaláljak a lehető
legjobb maratonifutó pálya vonalvezetésére, az „igazira”, ami Budapest legszebb pontjait érinti
és mutatja be azokat a sokszázmillió tévénézőnek a világ minden táján. Emellett olyanra is, ami
a távot pontosan 10 kilométeres körökre osztja, mert így a frissítőállomások és az időmérő
pontok minden körben ugyanoda esnek, ami logisztikai szempontból nem mindegy. Ahogy az
sem, hogy a rakparthoz érkezve hátszél segíti, vagy ellenszél nehezíti az amúgy is húzós feladat
teljesítését.” – folytatta a versenyigazgatónő, aki maga is élvonalbeli maratonifutó volt, a 2:36:30
órás legjobb idejét 1990-ben Rómában érte el, különféle számokban pedig 25-ször lett magyar
bajnok, 15 alkalommal pedig a válogatott tagja. – Köszönettel tartozom a munkatársaimnak,
akik nélkül nehezebben boldogultam volna, ugyanúgy a WA szakembereinek, hogy végig
segítették a munkámat és elfogadták ezt a pályát, ezt a vonalvezetést, ami szakmai kifejezéssel
élve jól „futható” lesz.”
A magyar szakember munkája során megismerte azt a szakmai kultúrát, amit a
nemzetközi szövetség munkatársai képviselnek, ami nem utasításokból, hanem
javaslatokból és a felgyülemlett tapasztalatok átadásából áll, amelyekkel felvértezve
most magabiztosabbnak érzi magát, mint 2020 decemberében, amikor választania
kellett a szövetségi munkája és a világbajnokság kihívása között, majd, amikor
belevetette magát a tervezés sűrűjébe.
Éva először 2004-ben vehetett részt egy világbajnokság lebonyolításában, amikor a
Papp László Sportarénában megrendezett fedettpályás vébén a Call Room vezetését
bízták rá. Azt a helyet, ahonnan az atléták útja egyenesen a küzdőtérre vezet. Tizennégy
évvel később, a Győrben megrendezett U18-as Európa-bajnokságon már azon a poszton
vizsgázott, ami most is vár rá, a különbség viszont számottevő, mert a Nemzeti Atlétikai
Központban és a külső helyszíneken nem csak egy kontinens, hanem az „egész világ”
képviselteti majd magát, várhatóan 200-nál is több nemzet, színeikben pedig 2000-él is
több atléta. Ilyen feladat ellátásához bátorság, rátermettség, jó vezetői képességek,
kiváló csapatszellem kell, nem utolsó sorban pedig a szabályok alapos ismerete, töviről
hegyire, azok minden apró részletében.
Bajnokavatás 49 számban
„Ahogy az évek során gyarapodott a nemzetközi szövetség tagjainak a száma, úgy a
versenyprogram is bővült az elmúlt négy évtized leforgása alatt – mondta befejezésül a
versenyigazgatónő. – Helsinkiben, az 1983-as premieren 41 számban avattak
világbajnokot, idén viszont már 49 eredményhirdetés lesz, ami többek között azzal is
magyarázható, hogy a nők már hármasugrásban, kalapácsvetésben, rúdugrásban, 3000
méteres akadályfutásban, 2019-től pedig vegyesváltók tajaiként is összemérhetik az
erejüket.”
Ami pedig a kilencnapos kivételes látványosság forgatókönyvét illeti, az „első fecskék”
a 20 kilométeres távon rajthoz álló gyaloglók lesznek, akik augusztus 19-én reggel 8.50-
kor kezdik meg a versengésüket. Érdekesség, hogy a gyaloglószámokban kizárólag csak
külföldi versenybírók ügyelnek majd a szabályok betartására. Ami pedig figyelemre
méltó újdonság: augusztus 21-én hétfőn, másnap kedden és 24-én csütörtökön
délelőttönként nem lesznek versenyek, amit „pénztárcabarátnak” is lehetne nevezni. A
szabad délelőttöknek bizonyára a külföldről érkező atlétabarátok is örülni fognak, mert
szabad óráikban lehetőségük lesz a főváros nevezettségeinek meglátogatására.
Szalay Péter
SzPress Hírszolgálat
Fotó: SzPress