A budapesti atlétikai világbajnokság szervezői nem csak a vállalt feladatukat teljesítették a legmagasabb elvárásoknak megfelelően, hanem magas mércét is állítottak a leendő házigazdák, elsőként a váltóbotot a magyar fővárosban átvevő Tokió előtt.

Ezt a véleményt osztotta meg maga Seb Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) Budapesten újabb négy évre megválasztott elnöke is, aki a záróünnepségen még óvakodott minden idők legjobb világbajnokságának nevezni a magyar sport történetének kiemelkedő eseményét, de nem sokkal később ennek kimondásával sem maradt adós.

 

Budapesten még titkolóznia kellett

Arra a furcsa fordulatra pedig csak a „csodák világbajnoksága” után derült fény, hogy Budapest és a messzi Tokió között Gyulai Márton lesz az összekötő kapocs, aki a magyar házigazdák csapatában Németh Balázs jobbkezeként vezérigazgatóhelyettesi tisztet töltött be, majd nem sokkal később Monacoba költözött, ahol a 214 tagországot számláló Nemzetközi Atlétikai Szövetség sportigazgatójának széke várt rá. A szintet lépett Gyulai első hivatalos útja éppen Japánba vezetett, ahol munkatársaival együtt a 2025-ös szabadtéri világbajnokságnak otthont adó városban tartottak helyszíni szemlét, és tették fel kérdéseiket a japán szervezőknek.

 

„A tokiói szervező bizottság képviselőivel már találkoztam a budapesti világbajnokság alatt, amikor körbe vezettem őket a Nemzeti Atlétikai Központban, röviden tárgyaltunk is arról, hogy tapasztalatainkat megosztva miként tudnánk segíteni nekik a jövőben -nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Gyulai Márton. – Akkor még nem mondhattam meg nekik, hogy a WA sportigazgatójaként én leszek az, aki felügyeli a munkájukat, de somolyogva azért finoman célozgattam arra, hogy a jövőben a kapcsolatunk szorosabbá válhat. Sokan közülük nagyon örültek annak, hogy új pozíciómban Tokióban is találkozhattak velem, mert tisztában voltak azzal, hogy mit valósítottunk meg Budapesten. Hamar el is fogadtak, nem került nagy erőfeszítésembe, hogy a szavaimat a lehető legkomolyabban vegyék.”

 

Oda a hazai pálya előnye

Néhány hónap leforgása alatt szinte minden megváltozott az életében, de erre a változásra vágyott, egy új nagy kihívásra, amiről viszont már a monacói munkája első heteiben kiderült, hogy a feladatai számánál csak a felelőssége nagyobb.

 

„Negyvennégy éves vagyok, a fiatalabbak közé tartozom azok között, akik egy olimpiai sportág nemzetközi szövetségében igazgatói tisztet tölthetnek be. A futballból vett hasonlattal élve eddig folyamatosan hazai pályán játszhattam, most viszont életemben először idegenben, amolyan sportdiplomáciai idegenlégisósként kell helytállnom. Új helyzetemben a változatlan csupán az, hogy miként Budapesten, úgy Monacoban is csak egy főnököm van, aki odahaza Németh Balázs volt, a világszervezetben pedig a világbajnoki ezüstérmes angol Jon Ridgeon, a kétszeres olimpiai aranyérmes Seb Coe legközelebbi munkatársa és bizalmi embere.”

 

 

Két téli olimpikon egy fedél alatt

Monacói beilleszkedését megkönnyítette, hogy szüleivel együtt évekig itt élt, tanult, és már akkor is otthonosan mozgott a nemzetközi szövetség székházában. Ahol még ma is dolgoznak olyanok, akik tinédzser korában találkoztak először vele. Olyanok is, akiket még az édesapja, néhai Gyulai István, a szervezet egykori főtitkára vett fel jó harminc évvel ezelőtt…

 

„Két és fél hónap még kevés volt ahhoz, hogy mély barátságokat köthessek, a bérelt lakásunkban viszont van egy korombéli angol szomszédom, Jamie Fox, kommunikációs igazgató, aki hozzám hasonlóan újonc a szervezetben. Minap jöttünk rá, hogy tizenhét évvel ezelőtt mindketten a torinói téli olimpiai játékok résztvevői voltunk, Jamie alpesi síelőként, jómagam pedig a magyar kettes és négyes bobos egységek kormányosaként. Nem szokványos történet, hogy két téli olimpiát megjárt sportember egy tipikusan nyárinak mondható olimpiai sportágban horgonyoz le, ráadásul úgy, hogy ha csak átmenetleg is, de jelenleg még lakótársak is.”

 

Az ember azt gondolná, hogy egy magyar szakember annyi ideig élvezné Monaco vendégszeretetét és örvendezne annak, hogy a WA egyik igazgatójaként dolgozhat, ameddig csak lehet, de ez Gyulai Márton esetében nem így van.

 

 

Erőltetett menetben egy kivételes triplával

„Állok elébe a nagy kihívásnak, elsősorban a magam elvárásainak szeretnék megfelelni, de azt most még nem jelenteném ki, hogy innen szeretnék nyugdíjba menni. Addig biztosan maradnék a WA sportigazgatója, amíg Sebastian Coe az elnök, abban a reményben, hogy itt is olyan szabad kezet kapok a munkámhoz, mint Budapesten. A feladatom összetett, ráadásul már az első teljes munkaévem is rendkívül nehéznek ígérkezik, mert nem csak a párizsi olimpia, hanem egyebek között öt világbajnokság szervezését kell felügyelnem. Miközben sorra látogatjuk a színhelyeket és ellenőrizzük az előkészületeket, a következő évek rendezőivel, sőt, már a pályázókkal is foglalkoznunk kell, szóval izgalmas vándorút áll előttem. A versenynaptárt a COVID világjárvány nehéz időszaka gyakorlatilag megsemmisítette, még mindig vannak elhalasztott versenyek, amiket különböző jogi okokból meg kell rendezni. Mi sem jellemzőbb arra, hogy milyen nehézségű erőltetett menet vár az atlétákra, a rendezőkre, de miránk, a WA tisztségviselőre is, hogy az atlétika történetében először egymást követő három évben is lesz fedettpályás világbajnokság, idén Glasgowban, jövőre Nankingban, majd 2026-ban Torunban” -mondta befejezésül Gyulai Márton, a WA sportigazgatója.

 

Szalay Péter

SzPress Hírszolgálat

Fotó: EA